FaceApp

'Az alkalmazás, amely még torzabbá teszi a világunkat.'

A FaceApp az utóbbi pár évben robbant be igazán a köztudatba és az utóbbi időben egyre nagyobb port kavar a hozzá kapcsolható testképzavar, plasztikai műtétek, hamis énképek kialakulása miatt. A photoshop, a közösségi oldalakon használható effektek, a Snapchat mind - mind hasonló céllal és végül eredménnyel jelent meg a piacon, de miben különbözik az újonnan megjelent FaceApp pszichológiai értelemben?

Lényegében semmiben. Alapvető emberi motiváció, hogy saját magunkat igyekszünk a lehető legpozitívabb fényben feltüntetni, és ezért próbáljuk a környezetünket is olyanná formálni, ahol ezeket a pozitív megerősítéseket megkaphatjuk és ezáltal megerősödhet bennünk az a tudat, hogy ezek a tulajdonságok nemcsak nekünk, de mások számára is észrevehetőek és értékesek.

A közösségi platformok megjelenésével egy új felület jelent meg számunkra, ahol egy virtuális tér keretében kialakíthatjuk a saját, önmegerősítő közegünket. Szeretnénk bemutatni életünknek a pozitív oldalát, ami izgalmas, folyamatos impulzusokkal teli, már-már fényűző és ebben a világban mi is a legszebbek és legtökéletesebbek vagyunk. Ahogy a FaceApp, úgy minden eddigi fotószerkesztő alkalmazás is ezt a fajta tökéletesség még tökéletesebbé tételét teszi lehetővé számunkra. Átállítjuk a fényerőt, kiretusáljuk a hibákat, játszunk a színekkel, megnézzük a brandeknek megfelelő effektet, majd ha kell - mert ez már nem elég - keresünk egy új lehetőséget, ahol már a bőrünk egy kattintással sima lehet, a rövid hajunk hosszúvá varázsolható, szemünk ragyogóbbá tehető. 

" A közösségi oldalakon, pláne az Instagramon, ami a vizuális tartalmakra van kihegyezve csúcsélményeket, a legjobb, legszebb emlékeket, történéseket gyűjtjük napról napra. (...) De ebben a mádiának is szerepe van, hiszen példaképként, jó példaként vannak nagyon sokszor beállítva ezek az emberek és persze ők is arra törekednek, hogy a jót, a szépet nagyon is láthatóvá tegyék - ezért is okoz törtést, ha valami felborítja ezt az amúgy illuzórikus és hamis képet." 

Villányi Gergő, pszichológiai tanácsadó

De mi is ezzel a probléma?

Amíg a virtuális valóságunk megkonstruálásával foglalkozunk, egyre inkább eltávolodunk a saját valóságunktól, majd amikor hirtelen történik velünk valami, ami visszaránt a valóságba, egyre kevésbé tudunk elégedettek lenni és elfogadni magunkat a bőrhibáinkkal, kis szempillákkal, rövid hajjal stb együtt. Az ideális és a valós énünk eltávolodik egymástól és egyre nagyobb távolságot alakítunk ki, amely végül teljesen visszafordíthatatlanná válik és könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy  tényleg sebészeti beavatkozás mellett döntünk, mert nem tudjuk elfogadni saját magunkat és inkább egy 'torzított' képnek próbálunk megfelelni.

Megoldás:

• Készíts vagy készíttess egy képet magadról.
• Semmilyen filtert ne tegyél rá.
• Nézegesd a képet. Minden nap, naponta 1-2 percet. 
• Akkor is nézegesd ha utálod. Akkor is ha csak a hibáidat látod most rajta.
• Folyamatosan tudatosítsd magadban: "Ez vagyok én, így nézek ki"

(Ezen van fekete-fehér filter, ez nem jó)