Elfogadni, hogy neked is vannak hibáid és olykor olykor te is hibázhatsz
A perfekcionista emberrel kapcsolatban első elképzelésünk, hogy egy tökéletesen elrendezett lakásban él, tökéletes tisztaságban és az életét is előre megtervezve, precízen pontosan éli. Nyilván ezek a sztereotípiák valamilyen szinten igazak is, hiszen az ilyen típusú személyiségeknél tényleg a tökéletességre való hajlam a központi motivációs erő, azonban mi is áll valójában az ebbe a kategóriába tartozó emberek természete mögött?
Az asszociációk ellenére a perfekcionista ember gondolkodása mögött nagyobb fokú szorongás, depresszió illetve önértékelési problémák is felfedezhetőek. Ezek súlyosabb esetben megjelenhetnek testi tünetekben is, mint fáradtság vagy alvászavar, illetve megemelkedett suicid kockázati tényezőknek is ki vannak téve.
A hétköznapi életben is tapasztalhatunk megfelelési igényt, de miben különbözik egy perfekcionista a tipikus embertől? Míg a hétköznapokban is tudunk magas elvárásokat építeni magunk elé, ebben a helyzetben képesek vagyunk megengedni magunknak a hibázás lehetőségét és tudjuk, hogy töbszöri próbálkozással vagy fejlődés, tanulás árán képesek leszünk végrehajtani a feladatot és ezáltal az önbecsülésünket sem sértjük. A maladaptív vagyis negatív perfekcionizmus azonban már kiterjed egész önbecsülésünkre és személyiségünkre. Önkéntelenül is a hibákra helyezzük a hangsúlyt és ennek aránytalan egyensúlya okozza a további szorongást egy-egy feladat végrehajtása során.
A perfekcionizmus esetében egyfajta teljesítménykényszer lesz a fő motivációs erő és ez a fajta teljesítmény központú gondolkodás a legtöbb esetben a külvilág vélt vagy valós elvárásainak való megfelelés igénye indítja el (pl.: szülői elvárások ) Másképp nézve a dolgot a kudarckerülés lesz a fő mozgatórugó, ami kiváltja a perfekcionizmust. Fontos gondolat, hogy az ilyen típusú személyek nem mernek szembenézni saját tökéletlenségükkel, ezért érdemes hozzájuk ehhez mérten viszonyulni: kerülni a még magasabb elvárások kialakítását velük szemben (akár otthoni, magánéleti vagy munkahelyi környezetben) és önismereti feladatok révén fokozatosan megmutatni nekik, hogy a tökéletlenségükkel együtt tökéletesek!