Lusta nap

Bevallom nálam is gyakran előfordul, hogy olyan napra ébredek, amikor nincs kedvem semmihez sem. De úgy tényleg semmihez. Ilyenkor ami a napom része lehet az csakis a hosszú alvás, egy jó könyv kiolvasása, filmnézés és esetleg ha kicsit produktívabb szeretnék lenni, akkor egy hosszabb séta (de akkor ahhoz tényleg kell az a plusz erő, mert sokszor még ehhez sincs kedvem). Úgy gondolom ezek azok a napok, amikor a szervezetünk egy picit ránk szól, hogy ideje pihenni, egy kis időt tölteni magunkkal és a belső gondolatainkkal. Kipihenni az elmúlt napok fáradalmait, kitisztítani a gondolatainkat, feldolgozni mindazokat az érzelmi hatásokat, amik értek minket és felkészíteni magunkat a következő napra. Számomra ezek a napok a semmit tevésen kívül azért is tudnak plusz energiát és pozitivitást adni, mert fel tudom készíteni magam annyira a következő feladatokra, hogy sokkal kevésbé stresszesen álljak nekik. Természetesen egy alap, egészségesnek mondható stressz mindig ott bújkál bennem, de pont ezeket sikerül egyensúlyba hoznom a nap végére. 

Úgyhogy nagy Hurrááá a semmit tevős napoknak és élvezzük ki ezeket a pillanatokat, amikor csak lehet! Nem maradunk le semmiről ezalatt az idő alatt, nem kell állandóan túlhajszolnunk magunkat és sokszor jót tesz a csend is, ami egy kis megnyugvást tud hozni nekünk a zakatoló, rohanós mindennapokban. Tavasz közeledtével pedig nincs is jobb pillanat, mint amikor a teraszon ülve, a meleg napsugarakat kiélvezve csak úgy semmitcsinálunk éppen.