Sport a mentális jóllétért

Elkezdeni futni nehéz. Rávenni magunkat, hogy életünk rendszeres része legyen a sport nehéz. Beiktatni iskola, munka és egyéb teendők közé nehéz. Hiszen mennyivel jobb leülni, megnézni egy jó sorozatot, pihentetni végtagjainkat egy hosszú nap után és csak úgy semmit tenni. Teljesen jogos észrevétel és sokáig én is pont így álltam a dolgokhoz. De sportolni jó. A rendszeresség jön magával, idővel rájössz, hogy minden, amit mondjuk csak 15-30 percig csinálsz sportolásképpen éppúgy fel tud tölteni energiával, lenyugtatja a lelkedet és mentálisan sokkal kiegyensúlyozottabbá tud tenni a következő - akár még a korábbinál is megterhelőbb- napokra.

"Köszönöm, hogy ma is itt vagy velem". Szerintem ez egy olyan mondat, amit többször kéne a szeretteinknek is mondani, hiszen rengeteg érzést és olyan megfoghatatlan viszonyulást jelenít meg a másik felé, amit ennél szebben nem is lehetne kifejezni. És képzeljétek el a futópályán pont ezek a gondolatok jutnak eszembe. 3 éve futok, kihívás minden perce, nehezen veszem rá magam, és sokszor én is feladom két kör után. Viszont ez idő alatt átálltam arra, hogy megtanuljam, hogyan lehetnék saját magam edzője. Egy ember, aki segít pozitív gondolatokat gyűjteni futás közben, hagyni, hogy a rosszat feldolgozzam és energiával tudjam feltölteni magam. Értékelni és kicsit lelassítani mindazt, ami éppen körülöttem zajlik. Mert a futás valahol erről szól. Köszönöm, hogy ma itt vagy velem és velem tartasz a futásban. És ez abban az esetben éppen a bennem zajló gondolatoknak, érzéseknek szól, amik motivációt és kitartást adnak az adott kilométer eléréséhez. Ha túlságosan arra koncentrálsz, hogy fáj a lábad, szúr a tüdőd, hideg van és utálod az egészet akkor nem futsz még jól, de legalább már elkezdted és ez számít a legtöbbet.

A kezdőponthoz állsz, majd mély levegőt veszel. Ahogy teszed ezt minden nehéz helyzetben, amikor az élet valamilyen döntés vagy feladat elé állít téged. Majd úgy döntesz elkezdesz futni. Csak a lábadra koncentrálsz, csak az útra. Ahogy teszed ezt minden döntést követő új helyzetben. Óvatosan, lassan haladsz, de már ott vagy. Egyre inkább érzed, hogy nehezebb a levegővétel, fáradsz. Kérdés, ahogy a mindennapokban is: hova helyezed a hangsúlyt? Maradsz és megpróbálod egyensúlyba hozni magad: a tested összekötni a mentális dolgokkal és erőt gyűjteni ahhoz, hogy kitarts vagy inkább a negatívra és a fáradtságra koncentrálsz?

A legfontosabb a kérdésekkel kapcsolatban: bármelyik mellett döntesz aznap, jó döntést hoztál. Hiszen ott vagy a rajtnál. És én köszönöm, hogy ma is itt vagy velem. Te is köszönd meg hogy ma itt vagy. Ha csak 10 percet futottál, akkor is már itt vagy.

Ha a pozitívra koncentrálsz és erőt gyűjtesz, akkor pedig, ahogy az élet minden területén észreveszed, hogy már automatikusan megy minden: éppen eléred azt az állapotot, amikor az agyad, a lelked és a tested már eggyé vált, nem megerőltető a futás, feloldódnak az izmaid és sikerül a napi feszültséget elengedni. És idővel a függője leszel a futásnak. Hogy miért? Később kitérünk erre is!